Váli Péter: Örömborokat szeretnék készíteni!

Az idei egy különleges év a Váli Birtok életében: 2025-ben ünnepeljük fennállásunk 25 éves jubileumát. Számunkra a bor nem csupán egy ital, hanem emlék, álom, történet, minden évjárat egy új versszak, minden palack egy visszhang a hegy szívéből. Szerencsések vagyunk, hogy már 25. éve itt valósítjuk meg nap, mint nap az álmunkat! A jubileumi év kapcsán Váli Péter minden hónapban mesél pár történetet, aki kérdez pedig nem más, mint lánya, Váli Luca.  

Mit jelent számodra a Badacsonyi borvidéken élni, alkotni, borokat készíteni?

Ez szerelem számomra, tiszta öröm és büszkeség. Kivételes adottságokkal megáldott borvidéken élni és szívvel-lélekkel alkotni, a családommal együtt azon dolgozni, hogy vendégeink is ugyanúgy szeressék ezt a helyet, mint mi – ez a mindennapjaink lényege. 29 éves lehettem, amikor sok év kihagyás után egy áprilisi napon visszatértem Badacsonyba. Pont ott álltam, ahol ma a birtok központja van: előttem a Badacsony, jobbra a Gulács-hegy kúpja, balra az Ördögszikla az Örsi-heggyel. Csodálatos látvány volt  és eszembe jutottak nagymamám szavai: „Gyönyörű ez a hely, érdemes lenne valamit kezdened vele.” Körbenéztem, és abban a pillanatban beleszerettem – éppen úgy, ahogy akkor, amikor először megláttam édesanyádat. Ez volt az a meghatározó érzés és impulzus, amely ebbe az irányba kalauzolta az életemet 26 évvel ezelőtt. 

Itt élni és alkotni olyan, mint a szerelem: magával sodor. A munka nem teher, nem nehézség, mert minden napot átsző a hely varázsa. Egyszerűen sodródik az ember, akár egy csónak a folyón. Az évek észrevétlenül múlnak, a fejlesztések, az eredmények pedig szinte természetes velejárói az örömnek, amit ez a hely ad. Hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult az életem. Nem is kívánhatnék szebb állapotot magamnak.

Jó bort készíteni óriási felelősség, de én mindig arra törekedtem, hogy olyan borokat készítsek, amelyek nekem örömet okoznak. Ez a borászatunk mottója is: „saját örömömre”. Jó érzés látni és tapasztalni, hogy másoknak is örömet jelentenek a Váli borok. A divatok jönnek-mennek, én viszont kitartok azok mellett a stílusok mellett, amelyek közel állnak a szívemhez, szeretek és boldogságot okoznak. A borkészítés számomra egyben tisztelgés is a Badacsonyi borvidék évezredes hagyományai előtt, a teljes badacsonyi közösség és helyi borok iránt. Azt hiszem, a borainkban érezhető, hogy bennük van a szívem, lelkem, a szeretetem, és a hitem is. Örömborokat szeretnék készíteni – talán ez foglalja össze a legjobban, amit csinálok. 

Melyik szőlőfajták állnak legközelebb a szívedhez?

Kétségkívül a kéknyelű és a budai zöld. Utóbbi fajta talán azért, mert kiváló egy hétköznapi fröccshöz vagy egy könnyed étel mellé. Nem sok ilyen fajtával találkoztam a világban, mely erre predesztinált. Zamatos, ásványos, szép savszerkezetű, és egyszerűen jól esik inni, nagyon közel áll a szívemhez.  Nem utolsó sorban a másik nagy favorit a kéknyelű, mely igazi zászlóshajója a borvidéknek. Elegáns, különleges, egyedi, és páratlanul ásványos – talán ez a fajta mutatja meg leginkább az összes többi közül Badacsonynak a mineralitását és egyedi stílusát. Számomra az egyik legkifejezőbb szőlőfajta, amivel valaha találkoztam, pedig számtalan borfajtát kóstoltam már szerte a világban. Amit mindkét fajtánál imádok, hogy alapvetően naturális fajták, így megőrzik a termőhely karakterét. 

Mi az első meghatározó emléked a borral kapcsolatban?

Keller tanár úrhoz köthető, aki a szakközépiskolában a felszolgálást tanította nekünk. Rendszeresen hozott be külföldi borokat kóstolásra, így nagyon megszerettette velem a borok világát. Fantasztikus tanár volt, mindig alázattal és nagy szeretettel beszélt a magyar borokról. 

Ha nem Badacsonyban, hol máshol a világban borászkodnál?

Egyértelműen Franciaországban! Imádom az országot, a tájakat, a csodálatos borvidékeket. Jó barátommal, Dr. Csizmadia Andrással – aki már a főiskolán is tanított, majd elvégeztem az általa alapított Bor-Scholat – rendszeresen járjuk a világ borvidékeit. Az elmúlt tíz évben rengeteget utaztunk és számtalan borvidéket jártunk be együtt. Loire vagy Rhône-völgye, Alsace, Provence, Languedoc-Roussillon – mindenhol találok olyan borstílust és borfajtát, ami el tud varázsolni. Burgundiáról nem is beszélve, hiszen a szívem egyik csücske. Az ottani chardonnay és pinot noir borok egészen elképesztőek. Hogy kialakult egy egyedi stílusom, sok mindent köszönhetek ezeknek az utaknak, Andrásnak, és azoknak a francia borászoknak, akik önzetlenül megosztották velem a tudásukat.

A jubileumi év kapcsán minden alkalommal elmesélsz egy régi történetet, most mire esett a választás?

Egyik kedvenc történetem Vincéről szól, amikor hároméves lehetett. Éppen nyílt kádas fejtést végeztem, ő pedig leült mellém egy székre, és elkezdte az ujját a mustba mártogatni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy rendszeresen lenyalogatja róla. Mondtam is neki viccesen, miközben felemeltem, hogy ezt abba kellene hagyni, mert nem lesz jó a vége. Ő rám nézett, és annyit mondott: „Apa, ez annyira finom, hogy nem lehet abbahagyni!” Ha már háromévesen ennyire ízlett neki egy bor, talán nem túlzás azt mondani, hogy lehet talán Vince lesz egyszer  a Váli Birtok Borásza…

Kövessétek Facebook, Instagram és TikTok oldalainkat, ahol a sok érdekesség mellett mindig naprakész információkat találtok a Váli Birtokról.